Interjú a “Zsolna és a Titkos Receptkönyv” társasjáték tervezőjével, Lencse Mátéval

Lencse Máté 2010-ben végzett a Pécsi Tudományegyetemen filmelmélet- és filmtörténet – pedagógia szakpáron. 2013 óta az L. Ritók Nóra által vezetett Igazgyöngy Alapítvány Toldi Tanodájának szakmai vezetője. Többek között olyan társasjátékok köthetők nevéhez, mint a “Rumini- Kincsesláda”, az “Abszolút megvadult betűk”, valamint a “Hova bújtál, Boribon?” Most megtudhatod, hogyan is készül egy társasjáték. Gyere, és tarts velünk!

Máté, köszönjük, hogy elfogadtad a felkérésünket. Mit szóltál hozzá, amikor megkerestek azzal, hogy Te tervezd meg a “Zsolna és a titkos receptkönyv” társasjátékot? 

Köszönöm a lehetőséget! Nagyon örültem a felkérésnek. Cséplő Petra (Mesemanager Kft. kiadója) az online térben talált rám. Mivel egy mesekönyv sorozathoz kértek egy társasjáték sorozatot, így elég otthonosnak éreztem magam ebben a projektben. Örültem, hogy a könyv kéziratát is láthattam. 

Fontos volt az együttműködés megkezdése előtt, hogy tudok-e újat mutatni? Így kiválasztottam három részt a “Zsolna és az Eozingyár” könyvből, hogy megnézzem, hogyan tudom játékosítani. Majd ezeket küldtem el a megrendelőnek, Petrának, aki választott. A “Zsolna és a Titkos Receptkönyv” váza is hamar megszületett.

Ha már a “Zsolna és a Titkos Receptkönyv” társas kapcsán beszélgetünk… számodra mit jelent a Zsolnay?

2004-2010 között a Pécsi Tudományegyetemen tanultam, és ott szereztem diplomát. Ez két dolgot jelentett- egyrészt a Zsolnay mindig velem volt, a pécsi Postapalota szépen megmunkált tetejére pedig időnként rácsodálkoztam. Másrészt pont akkor költöztem el a városból, amikor a Zsolnay Kulturális Negyed elkészült, és elkezdett igazán meghatározóvá válni számomra. Így, amikor később visszatértem Pécsre, a Zsolnay negyed teljesen új élményeket adott.

Van esetleg személyes történeted a Zsolnay-ról?

Nekem konkrétan nincs. Amíg Pécsett éltem, addig csomó emblematikus dolgot észre sem vettem a megszokásból adódóan. Azonban Budapesten is találkoztam Zsolnay motívumokkal. Apukám oldaláról pedig erősen kötődöm a Ráday utcához, aminek a megközelítéséhez rendszeresen el kellett mennünk az Iparművészeti Múzeum mellett, és ha nem is minden alkalommal, de gyakorta hallgattam apukám áradozását a Zsolnay tetőről. Ez például folyamatában vált egyre érthetőbbé nekem, aztán idővel jó érzés volt ezt a sztorit összekötni Péccsel.

Akkor mégis csak van személyes vonatkozás! Mesélsz egy kicsit arról, hogy hogyan zajlott a “Zsolna és a Titkos Receptkönyv”  játék tervezése? 

A folyamat nulladik lépésében elolvastam az első kötet kéziratát, -először még az illusztrációk nélkül-, majd kijegyzeteltem néhány olyan jelenetet, amik szerintem jól játékosíthatók. Mindegyikhez kitaláltam egy-egy alap mechanikát, működésmódot, majd elkészítettem gyorsan a maketteket és mindegyikről készült egy-egy rövid videó. Ezekből lett kiválasztva az, ami aztán a “Zsolna és a Titkos Receptkönyv” társasjáték alapja lett. Számomra fontos, hogy mindig hamar elkezdjek makettezni és tesztelni. Jobb, ha az elején kiderül, hogy tetszik-e a megrendelőnek az irány, mintha egy kidolgozott játékra mond nemet. Ezután elkezdtem csiszolni a játékot. Sokat teszteltem otthon a családban és a munkahelyemen, a Toldi Tanodában.

A folyamat közben pedig a csodás illusztrációkat is megismerhettem, ugyanis elkezdődött a munka Szert-Szabó Dorottyával. Ez is mindig izgalmas, mert az nem kérdés, hogy egy illusztrátor tud-e szép dolgot létrehozni, de egy játéknál a funkcionalitás is ugyanolyan fontos szempont. A tervezés közben egyébként az íróval, Várszegi Adéllal is volt egyeztetés, hiszen az ő történetéből emeltem ki egy epizódot, és kellett kicsit alakítani a társasjáték sajátosságai miatt.

Mivel ez egy itthon gyártott társasjáték, így a gyártásból is a megszokottnál jobban kivettem a részem, de igazából ezt is élveztem, még akkor is, ha ez a rész mindig sokkal stresszesebb, mint a játékmeneteket kitalálni.

Hogyan inspirálódtál a tervezés során? 

Az ötlet része sokszor nekem is teljesen megfoghatatlan. Ha megrendelésre dolgozom, akkor kipakolom magam elé az eszközöket és a társasjátékos kiegészítőket. Kitalálom, hogy melyik történettel tudok játékos elemeket összerakni. Azonban, ha megrendelés van, akkor nincs 100%-ban szabad kéz. Ilyenkor olyan általános kérdéseket teszek fel a megrendelőnek, mint “Milyen játék legyen? Nagy játék legyen? Kooperatív legyen?” 

Petra kooperatív játékot szeretett volna, így azt kerestem, hol van együttműködés vagy hol lehet együtt gondolkodni. Hogyan lehet egyes jeleneteket társasjátékos módon ábrázolni? 

Szerettem volna a játékba egy csavart, így a könyv szerzőjével, Várszegi Adéllal is volt egy interjúm. Úgy voltam vele, hogy a játéknak nem kell 100%-ban visszaadni a könyv történetét, lehet benne egy kis extra. Tovább lehet gondolni a történetet, és ez nagyon jó. Arra kaptam felkérést, hogy Adél könyvsorozatát kiegészítse a társasjáték sorozat, így erre törekedtem a tervezés során.

Mik voltak a megrendelői igények?

Elsősorban arra kaptam felkérést, hogy legyen jó a játék. Elég szabad kezet kaptam, ami néha jó, néha nem- most szerencsére tudtam élni vele. Úgy érzem, hogy egy új világ születik, Zsolna egy új hős, és ennek a világnak a kiterjesztését kérték tőlem. Mivel régóta dolgozom gyerekjátékokon, mesék játékosításán, így úgy érzem feküdt nekem a feladat, de nem is volt nehéz dolgom, mivel a történet tele van olyan pillanatokkal, amelyek játéktábla után kívánkoznak. Egyébként az elsőként kidolgozott ötletekben sokféle játék volt, éppen azért, hogy dönthessen a megrendelő az irányról, ami végül egy kooperatív irány lett.

A játék tervezése során hogyan változott az eozinnal valo viszonyod? Ismerted előtte a technikát?

Bár ismertem valamennyire a Zsolnayt, a szó nem volt meg. Amikor aztán utánaolvastam, rögtön beugrott, hogy miről is van szó. Engem elvarázsolt Várszegi Adél ötlete és Szert-Szabó Dorottya munkája. Elsőnek Zsolna haja inspirált, lett is egy játékötletem erre a csodás változásra. Meglátjuk, hogy abból is tud-e termék születni a jövőben.

Várhatók további játékok a “Zsolna és az Eozinvilág” kapcsán?

Igen, több ötlet is van, és egy második játék már tesztelés alatt van. Szóval igen, a terv mindenképpen az, hogy újabb és újabb történetek jelenjenek meg, és ezekhez új társasjátékok szülessenek. Én személyesen is nagyon motivált vagyok, mert a lányommal együtt tesztelem a játékokat és nagyon rágja a fülem, hogy mikor lesznek már készen. :) A Zsolnay-hoz való viszonyom is átalakult, nagyon különleges valamivé nőtte ki magát- csomó titok, mágia, varázslat veszi körül.

Mik a tapasztalatok az első gyártást követően?

Még idén megjelenik a következő Zsolna társas a tervek alapján. Nekünk fontos tapasztalat volt ez. Tudni kell, hogy a “Zsolna és a Titkos Receptkönyv” egy teljesen magyar gyártmányú társasjáték. Itthon valósítottuk meg, a Mesemanager-nek pedig az első társasa. 

Vannak újratervezések a társas kapcsán. Most tanuljuk és tapasztaljuk az egyes lépéseket, mert nincs kiadva a gyártás, hanem belsős körből választottunk, hazai gyárban.

Említetted korábban, hogy ez egy kooperatív játék. Mit is jelent ez pontosan?

A kooperatív játék azt jelenti, hogy nem egymás ellen dolgoznak a játékosok, hanem együtt kell elérniük a célt. Jelen esetben Palibú ellen dolgozunk. Sok a kooperatív gyerekjáték, szívesen választanak ilyet a szülők is, mivel nincs versengés, tanulunk a közös munkáról, együtt nyerünk vagy együtt vesztünk. De ne izguljatok, szerintem versengős játékokkal is kell játszania a gyerekeknek, úgyhogy olyanok is érkeznek majd!

Melyik volt az eddigi kedvenc munkád?

Ami családilag a kedvenc volt, az a “Lajka” színezős társasjátékom. A diákjaim, meg a kislányom is nagyon szerette. Ez az egyik legjobb visszajelzés, ha a saját gyerekedet ennyire érdekli. 

A másik játék az “Abszolút megvadult betűk”, ami mechanikailag is közel állt hozzám. Pont 2020-ban a COVID idején készült. Ez inkább fiatal felnőtteknek, felnőtteknek szóló betűjáték, szójáték. Jelenleg már a harmadik kiadását éli, szeretik az emberek. Ez nekem is nagyon fontos. Mindemellett a “Kiwi” című játék is megjelenik. Ez annak idején egy közösségi gyűjtéssel megvalósuló társasjáték volt, ami most újra meg tudott jelenni új designnal, új kiadónál. Babakocsis volt a kislányom, amikor elkészült, így érzelmileg is kötődöm hozzá. 

A “Zsolna és a Titkos Receptkönyv” pedig egy új irány, új kiadó, és azt látom, hogy a játékkal együtt megszületik egy új brand is, ami véleményem szerint rendkívül izgalmas. Nem mellesleg a második gyermekem pedig a Zsolna évében fog megszületni.

Azt hiszem ez a négy társasjáték, amelyek a legközelebb állnak a szívemhez.

Mit teszel, ha nem jön az ihlet?

Ilyenkor napokig járkálok az ötleteimmel. Például vezetés előtt átgondolom, hogy mit tudnék az adott játékból kihozni. A tervezés folyamata mindig váratlan helyzeteket szül, és tele van izgalommal! 

Sokszor rejtett utakon megyek, hátha jön valamilyen ihlet vagy kapcsolódás az úton. Ha nagyon halvány a szikra, akkor előveszem a kis kreatív dobozomat, amiben vannak kellékek, kártyák, kockák, zsinórok, csipeszek. Nézegetem, hogy mivel mit lehetne csinálni. A tervezés során gyerekekkel, vagy felnőttekkel játszom valamilyen formában- ez beindít és lezár folyamatokat, nyitott kérdéseket. 

A szerző beszámolója angol nyelven itt elérhető.