Interjú a “Zsolna és az Eozingyár” illusztrátorával, Szert-Szabó Dorottyával
Szert-Szabó Dorottya animációs tervezőművész neve nem ismeretlen azok számára, akik benne vannak a mesekönyvek világában. 2008-2016-ig tanított a Képző- és Iparművészeti Szakgimnázium mozgókép szakán, majd gyermekei születése után a mesekönyv illusztrációk készítése került előtérbe. Illusztrációi pedig nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi piacon is hatalmas sikert aratnak. Most a “Zsolna és az Eozingyár” kapcsán beszélgettünk vele, és azt is elárulta, hogy már készül a különleges mesekönyv második epizódja is. Gyere, és tarts velünk!
Dorci, ha jól tudom, akkor számodra soha nem volt idegen a művészet, és a Zsolnay…
Igen, mi öten vagyunk lánytestvérek, és mindenki valamilyen művészeti vonalat választott a családban. Van nálunk festő, media designer, és szobrász, aki tetoválóművészként dolgozik, és van egy divattervező testvérem is. Mondanom sem kell, hogy mindenki nagyon örült, amikor megtudták, hogy én illusztrálhatom a “Zsolna és az Eozingyár” mesekönyvet.
Említetted, hogy a család nagyon örült. Van esetleg személyes kötődésed a Zsolnay-hoz?
Azon túl, hogy kisgyermekként láttam már Zsolnay étkészleteket, vázákat a nagyszüleimnél becsben tartva, vitrinben tárolva, az illusztrátori munkám során a Zsolnay új értelmet nyert számomra. Ma már inkább azt a misztikus zöldes színt jelenti, ami ugyanolyan inspiráló, mint a természetben előforduló bogarak csillogó kitinpáncéljai.
Volt esetleg Zsolnay gyerekkészleted? Hallottál korábban az eozinról?
Saját készletem nem volt, vagy nem tudtam akkor, hogy az az volt. Később amikor kerámia szakon tanult középiskolában az egyik húgom (Júlia), akkor ismertem meg az eozin fogalmát. Annyira rajongott érte, hogy ez rám is rám ragadt, sőt a szobrász-tetoválóművész testvérem (Hajnalka), Juli bokáira tetovált 1-1 eozin szívet. :)
Egy másik - későbbi- személyes történetem, hogy amikor a nagyobb kisfiammal voltam életében először a Fővárosi Állatkertben, éppen akkor újították fel az Elefántház tetejét. Nem tudom honnan, de tudtam, hogy a cserepei Zsolnay-k. Egy konténer volt tele cserép törmelékekkel, bontási hulladékkal. Nem értettem, hogy ez miért szemét így mint valami kincsvadász, kiszedtem belőle két nehéz darabot és betettem a babakocsiba. Azóta megőriztem!
Nem semmi történet! Hogyan kerestek meg, hogy Te illusztráld a “Zsolna és az Eozingyár” című mesekönyvet? Milyen gondolatok voltak benned akkor? A korábbi munkáidból és a saját márkádból a “Torzonborz”-ból is látszik, hogy kedveled a természetközeli megjelenítést.
Érdekes volt, mert az írónővel, Várszegi Adéllal együtt keresett meg Cséplő Petra (Mesemanager Kft. felelős kiadója). Adéllal dolgoztam korábban együtt a “Bolyhos és Szofi kalandjai” kapcsán, így ismertük egymást. Petra pedig céltudatosan szerette volna, hogy én illusztráljam Zsolnát. Egy kiadónál találkoztunk. Nagyon örültem neki, éreztük, hogy megvan a kémia és hosszú távon is elkezdtünk dolgozni.
Hogyan inspirálódtál a könyvhöz?
Elutaztam a pécsi Zsolnay negyedbe, és amiket nem tudtam addig online összegyűjteni, azokat lefotóztam személyesen, és pár skiccet készítettem. A főszereplők kialakításánál teljesen a képzelőerőmre hagyatkoztam, amikbe beleszőttem néhány Zsolnay motívumot.
Milyen érzések voltak benned a Zsolnay gyár kapcsán?
Láttam megelevenedni azt, amit elképzeltem, hogy megjelenítek a könyvben. Minden apró pontnál azt éreztem, hogy ebből jöhet egy történet. Adott a helyszín, és rengeteg olyan elem, amely még nincs kiaknázva, és akár egy könyvsorozat is megvalósulhat belőle.
Említetted, hogy lesz több része is a könyvnek. Esetleg Te is adtál ötletet Adélnak?
Igen, ez érdekes kérdés. Szerettünk volna valós történeteket beleszőni, mint például az állatkertes csempés sztori. Nagyon belevonódtam érzelmileg, még a könyv címébe is. Adél pedig nyitott a közös munkára. Alapból az eozinhajú lányt is én raktam hozzá. Mondtam, hogy mennyire jó lenne, ha zöld lenne a haja, amikor elkezdtem a karakterezést, és így alakult a történet is. Ennyire még nem adtak az érzéseimre, és ennek nagyon örülök.
Ez biztos simogatta a lelkedet…
Igen, abszolút! Két kisfiam van, velük mentem a negyedbe, bementünk a gyárba. Nagyon érdeklődőek voltak, pedig a mesét még nem is ismerték. Érdekes volt látni, hogy egy 4 éves gyerek mit lát ebből, és hol van a valóság, meg a mese határa. Olyan ez, mint egy zárt varázsvilág. Plusz az új meséket is hallották az előző történetekettel együtt, és alig várják, hogy élőben is lássák megelevenedni a mesekönyv szereplőit.
Mik voltak a megrendelői igények?
Hogy magával ragadó, varázslatos képi világot alakítsak ki, mely illeszkedik a mese szövegéhez, a valóságos szobrokhoz és helyszínekhez is. Hosszú távon pedig cél is, hogy valós, élő szereplőket is beépítsünk a mesébe. Ez a gyerekek képzelőerejét is annyira jól tudja fejleszteni.
A könyv készítése során, hogyan változott az eozinnal való viszonyod?
Rengeteget tanultam belőle, korábban ennyire nem ismertem az eljárás részleteit. A pirogránitról is itt olvastam először!
Várhatóak további kötetek az Eozinvilág kapcsán?
Nagyonis! Jelenleg a másik köteten dolgozom.
Izgalmas! Hogy néz ki a folyamat?
Adél átküldte a kéziratot, én pedig azt csinálok, amit csak szeretnék! Vázlat alapján belövöm, hogy hány kép legyen egy oldalon, aztán megrajzolom. Nagyon izgalmas folyamat, és örülök, hogy teljesen szabad kezet kaptam.
A második kötet kapcsán… az elsőből tanulva mire figyeltél? Kaptál esetleg visszajelzést, hogy mely szereplők/ jelenetek voltak a népszerűbbek?
Megrendelői oldalról tudom, hogy milyen igények voltak, de emellett a saját gyerekeim véleményére is adok. A borítóra a kis párduc, “Sebes Mancs” például nagyobbik fiam kérésére került fel. Arra törekszem, hogy nagyon színes képi világ legyen. Petra nagyon szereti a liláimat, így ezt mindenképp szeretném tovább vinni. Sokkal jobb, hogy már kialakult egy világ, így látom előre a szereplőket a második kötetben. Emellett pedig nagyon szeretek játszani a karakterek felöltöztetésével évszakok szerint.
Mit jelent számodra Zsolna, és az ő mesevilága?
Egy olyan mesét melyben a gyerekeimmel együtt merülhetek el. Annak misztikus világában együtt utazunk, "legendát" teremtünk, főleg amikor eozint látunk az ország bármely pontján. Legyen az egy mázas épület tető, a Zsolnay negyed szobrai, a kirakatban a vázák vagy az állatkert díszítő elemei.
Melyik volt az eddigi kedvenc munkád?
Többen is kérdezték, viszont mindegyiket más miatt szerettem. Amelyik tudásban, és érzelmileg a legtöbbet adta az egyértelműen a “Bolyhos és Szofi”, és a “Zsolna és az Eozingyár”. Mindkettő Várszegi Adél munkássága. Illetve a szigetközi mesék, az “Acca és Zokni felfedezi a Szigetközt”- ennek most készítem az ötödik kötetét. A verses meséket is szeretem, mert korábban még sose illusztráltam verseket. Minden munkámban megtalálom a szépséget.
Mit teszel, ha nem jön az ihlet?
Van ilyen, ezen azonban bizonyos szint után felül kell emelkedni. Úgy fordítanám meg a választ, hogy hogyan marad meg ez a szenvedély, és hogy tudom fenntartani a lelkesedést a rajzolásban? Nos, amikor épp nem olyan telített a naptáram, akkor rajzolok olyanokat, amelyek csak magam miatt, egy kísérlet miatt, vagy egy érzés miatt készülnek. Én ehhez nyúlok akkor is, amikor pihenek. Saját márkám, a “Torzonborz” is így indult, hogy magamnak kezdtem el rajzolni olyan dolgokat, amiket kézzelfogható termékeken tudok megmutatni. Ott is azok a természetes dolgok érdekelnek, amelyek információt adnak át. Hogy legyen valami értelme is, és kötődjön hozzám.
Pont ezért lesz személyes hangvétele, hogy egy madarat is úgy rajzoljak meg, hogy az felismerhető legyen és edukatív jelleggel bírjon, ne csak egy öncélú rajzzá váljon. A madárhatározókhoz hasonlóan szeretnék majd gyógynövényeset is, meg egy rovarosat is kiegészítve a beporzókkal. A dínósnál is figyeltem arra, hogy legyen magyar vonatkozása. A madaras termékeimmel pedig támogatom a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet. Ezt hosszú távon is szeretném tartani a méhészeti termékekkel, és a későbbiek folyamán akár a bakonyi Dinoszaurusz-kutató Expedíciót is támogatnám.
